L....

L-ről az elmúlt időszakban igen sokat írtam.... Nem tagadom, meghatározó személy az életemben. Ő volt az első (és eddig az egyetlen) komolyabb kapcsolatom. Külön csak L-ről nem szólt szerintem bejegyzés.... mindig csak máshoz csatolva írtam róla.... Ezzel a bejegyzéssel talán sikerül ebben a blogban picit lezárni az L dolgot.... vagy ha csak képletesen is.....

A múlthéten sikerült vele is összefutnom.... London után picit tartottam az L-el való találkozástól.... Jó volt látni (és pechemre jól is nézett ki...) viszont kicsit meg is inogtam....bevallom.... olyan szinten.... hogy társalgásunk alatt terítékre került az is, hogy legyen egy utolsó utáni lehetőség a kapcsolatunk helyrehozatalára.....
Köztudottan jóban van a családommal így most hétvégén ő is lejött velem vidékre, mert unokaöcsém születésnapját ünnepeltük. Minden jó volt.... majdnem minden.... L-el megbeszéltem: mivel nem lakunk együtt, jó lenne hetente minimum találkozni. Tudta azt is, legközelebb lehetséges, hogy majd csak 1-2 hét múlva látom, de ugyanúgy folytatta az elutasító viselkedést, bújni nem lehetett hozzá, még puszit sem adott,stb....

Oké, tudtam hogy ilyen.... nem is akartam senkit megváltoztatni, így őt sem.... de amikor azt láttam, hogy Romeó-n írogat másoknak és továbbra is ismerkedik.... itt már kiborult a bili..... azt mondta, hogy ismerőssel beszélget.... de visszafelé utazáskor már meguntam, hogy szinte mindig a telefonját bámulta és írogatott....

Odáig fajult a vitánk, hogy a vonatút további részén szinte egymáshoz sem szóltunk.... leszálltunk a vonatról, ahogy haladtunk a tömeggel... egyre távolabb kerültünk egymástól, mire a pályaudvar végére értem, már nem is láttam L-t......

L-el az az egy nagy bajom van: neki egy olyan kapcsolat kellene, amely mellett ismerkedhet és találkozhat emberekkel.... viszont én nem akarok állandó jelleggel versenyezni emberekkel, akikkel ismerkedik, flörtöl Romeón és ha még találkozik is velük, ki tudja hogy hol áll meg....egyáltalán meg tud-e állni bármivel kapcsolatban is.... sajnos kicsit tartaléknak éreztem magam... aki addig kellhet amíg nem lesz jobb.... hogy 100%-osan így van-e, nem tudom, de sajnos így éreztem.....
Ami a még rosszabb..... neki egyáltalán nem érek annyit, hogy esetleg megpróbálja ezeket a háttérbe szorítani.....
Eldöntötte, hogy nem akar semmi komoly dolgot.... vagyis velem semmiképp sem.... sajnos még fel sem fogom, hogy neki ennyire keveset számítok/számítottam..... Ez tegnap este jött ki a legjobban.... sokáig fenn voltam és azon gondolkodtam, hogy ennyire nem vagyok fontos.... vagy soha nem is voltam fontos neki....

Pörögtek az emlékek bennem.... a szép emlékek.... de utána akaratlanul is arra gondoltam, vajon már akkor sem számítottam olyan szinten neki....

Fáj nagyon.... és sajnálom is ezt a dolgot, de tudom, hogy Ő kapcsolat terén nem tud teljesen monogám maradni..... Lehetséges, hogy idiótának gondoltok, de kellett ez a dolog, hogy magam is rádöbbenjek:
nem szabad olyan dologért küzdeni, amiért a másik fél semmit sem tesz... mert egyszerűen nem akarja ugyanolyan szinten ezt az egészet, mint te.....

Nehéz megállni, de zárkózott kell lennem felé, főleg a közeljövőben.... idő kell hogy ezen túl legyek és túléljek.... próbálok a munkába merülni és ott jól teljesíteni.....

Lezárok egy korszakot vagyis igyekszem lezárni.... de belül valami összeomlott.....

Zac Efron & Vanessa Hudgens - Gotta go my own way
Szolnoki Péter - Oly közel
John Swihart - You're all alone