Mostanában igen elterjedt egy videó az interneten, ahol egy művész hölgy azt mutatja be, hogyan lehet kommunikálni szavak nélkül: a közönségből folyamatosan percenként váltogatják az emberek, akik leülnek a hölgy elé, aki csak akkor nyitja ki a szemét, amikor leülnek elé.
A meglepetés akkor éri, amikor egy olyan személy ül elé, aki anno 12 évig az élettársa volt. A reakció magáért beszél.
Igazán megható videó arról, hogy az ember sosem felejti el azokat az élményeket, amelyek meghatározóak voltak az életében. Az ember úgy van összerakva (vagyis a legtöbb...), hogy hiába nem akarjuk kimutatni az érzéseinket, akkor is látszódik rajtunk, milyen érzelmek vonulnak bennünk végig az ilyen pillanatokban, amikor találkozunk életünk egyik meghatározó személyével.
Felvetődnek ilyenkor a kérdések: Vajon az ennyire fontos emberek iránt érzett dolgok valaha elfognak-e múlni vagy ezek az érzések mindig megmaradnak, csak mi tanuljuk meg kezelni őket?
Én azt vettem észre a hölgy arcán és érzelmein, ahogy eszébe jutottak a szép emlékek, illetve az, hogy mennyire fontos volt neki az adott személy az életében. Viszont gondolom eszébe jutott az is, amiért elváltak és kettévált az útjuk..... engem az ilyen fajta érzelemmegnyilvánulások lenyűgöznek és szerintem a legtöbb olvasómat is :)
Most pedig itt van a videó! Érdemes megnézni :)
Legyetek jók!
Üdv: Steve :)
UI: A videó zenéje nagyon tetszik :D :D
