Igen régóta írtam és igazán hálás vagyok, hogy még így is rengetegen írtok, olvastok :) Nagyon sok mindent történt.... szinte az egészet még fel sem fogtam..... :D :D
Kezdem az elején :)
Nem titkoltam, hogy a munkahelyemen vannak gondok.... főképp az egyes részlegek közötti kommunikáció miatt, illetve a kedves főnököm miatt.... aki nem tudja hogy kell vezetnie egy recepciót..... Nos, igen sok éjszakás időszakom volt, teljes teltházzal, mert az értékesítés nem gondol arra, hogy nem ők bonyolítják le azt, amiket ők leszerveznek.... még annyi szobát sem hagytak, hogy szobákat tudjak cserélni vészhelyzet esetén..... Szóval sokadik éjszakámon ismét teltház, ilyesfajta "finomságokkal": utazási iroda munkatársa közli velem, az értékesítést hívta, de ők azt mondták neki, hogy az ők munkaidejük lejárt, mindennel forduljak a recepcióhoz (de a recepciós találja ki, hogy eddig miben egyeztek meg), az egyik balkáni vendég (tisztelet a kivételnek) a pultra köpött, mert az éjszaka közepén nem tudtam megjavítani recepciós létemre a légkondit, a diákcsoport tagjai direkt kizárták magukat, hogy még jobban érezzem magam.....
Ezek a "csodálatos" dolgok este 7-től tartottak kb. hajnali 4-ig (na meg már egy jó ideje, több hete).... az ember néha besokall dolgok által.... és velem is ez történt..... ezért reggel 7-kor a főnökömnek ott hagytam a felmondásomat..... ez körülbelül 2 hete történt.....
Most épp a felmondási időmet töltöm.... mi tagadás.... iszonyat nagy port kavart a felmondásom, mert egy jó recepciós vagyok (ez most nem az egoizmusom kiteljesedése) és ezzel mindenki tisztában van, szeretnek velem dolgozni. Igen élesen támadják a főnökömet, de ő akarta hogy így legyen..... ha már nem tudott javítani a dolgokon, vagy nem is akart.....
Nem estem kétségbe, mert mindig pozitívan fogtam fel a dolgokat.... úgy gondoltam, úgyis találok valami munkát.... viszont egy Londonban élő ismerősöm, aki jó pár éve él kinn, ő kérdezte tőlem, hogy nincs-e kedvem kimenni külföldre, mert végülis mi tart vissza???
Nem tagadom, elültette a bogarat a fülemben..... jó pár napot töltöttem azzal, hogy ezen gondolkodtam, átgondoltam a kockázatokat, a lehetőségeket, a lehetséges végkifejleteket és végül úgy döntöttem, hogy itt az idő, mit veszíthetek? Ha jobbat akarok, akkor tennem kell érte és ha már jól beszélek angolul, illetve szállodás tapasztalatom is van már, akkor nagyobb az esély rá, hogy összejöhet :) :)
Bár nem tagadom.... nekem nagy szerencsém van, hogy nem egy ismerősöm él Londonban és környékén, így nem vagyok elveszett (bár szerintem alapjáraton nem vagyok az :D). Így ezek után előreláthatólag augusztus 29-én fel fog szállni velem az a bizonyos repülő, hogy egy új életet kezdhessek Londonban :) :)
A felmondási időm alatt a szabadnapjaimat azzal töltöm, hogy próbálok mindent, de tényleg mindent elintézni és letisztázni, hogy semmi ne maradjon függőben, mert Londonból nehezebben tudok intézni akármit is.
L-t kicsit váratlanul érte ez a dolog.... most ő rosszul is járt picit, mert ha én költözök, akkor neki is kell, mert Csabival nem igazán jönnek ki és már lennének is a helyünkre, amely nekem jól jön, mert a kaucióval kapcsolatos dolog is gördülékenyebbé válik, stb....
L miatt gondolkodtam nagyon sokat.... nem tagadom..... Már több hónapja külön vagyunk, de mégiscsak van egy közös múltunk, kiszúrni nem akartam vele, de a saját jövőmet kell szem előtt tartanom.... ezáltal lehet, hogy önzőnek tűnhetek.... de én is meglepődtem, milyen gyorsan változnak a dolgok körülöttem és hogy ilyen nagy volumenű változás zajlik le.
Szerencsére a legtöbben támogatnak, apum is azt nyilatkozta, hogy ő nem aggódik, ügyes gyerek vagyok, Budapesten is összejöttek a dolgok, ha akarok valamit, akkor biztos sikerülni fog :)
F mondta ezt a múltheti mozizásunk (úgymond búcsúmozinkon):
"Te olyasfajta ismerősöm vagy, aki miatt nem kell aggódni, mert te a legkülönbözőbb helyzetekben is feltalálod magad és emellett közvetlen és alkalmazkodó vagy. Ezeken a tulajdonságaidon nem kell változtatnod, maradj ilyen és bármi sikerülhet!"
Mondanom se kell.... szavai annyira megérintettek, hogy a metrón picit meg is hatódtam ezen mondatai hatására..... :)
Az ismerősömet, akihez oda fogok költözni, már egy jó ideje ismerem. Jó szokásomhoz híven, nem írom le a teljes nevét, így ő A lesz :D Rengeteget beszélünk skype-n, viberen, Nem tagadom, nagyon jóarc, kedves, de róla most csak ennyit mesélnék, majd a későbbiek folyamán úgyis többet fogok írni róla is :) :)
Nagyon várom az utazás időpontját.... most már csak 17 nap és megyek :) Biztos nagyon sok impulzus fog érni, hiszen mégiscsak Londonról beszélünk :) :) A szállodában is már csak 4 műszakom van, 21-én leszek éjszakás műszakban utoljára :) A hr-essel pedig megbeszéltem, hogy lehetőleg 28-ig minden kilépő papírom legyen meg. Remélem, hogy sikerül mindent elintézni :)
Igyekszem majd sokat írni Londonból is ;) :) Remélhetőleg minél több sikerélményt írhatok meg :) :)
Vigyázzatok magatokra! :)
Igyekszem írni minél hamarabb! ;) :)
Üdv: Steve :) :)
Sara Bareilles - Gravity :)
Demi Lovato - Let it go :)
Natalie Imbruglia - Counting down the days :)
One Direction - Story of my life :)
