L....

L-ről az elmúlt időszakban igen sokat írtam.... Nem tagadom, meghatározó személy az életemben. Ő volt az első (és eddig az egyetlen) komolyabb kapcsolatom. Külön csak L-ről nem szólt szerintem bejegyzés.... mindig csak máshoz csatolva írtam róla.... Ezzel a bejegyzéssel talán sikerül ebben a blogban picit lezárni az L dolgot.... vagy ha csak képletesen is.....

A múlthéten sikerült vele is összefutnom.... London után picit tartottam az L-el való találkozástól.... Jó volt látni (és pechemre jól is nézett ki...) viszont kicsit meg is inogtam....bevallom.... olyan szinten.... hogy társalgásunk alatt terítékre került az is, hogy legyen egy utolsó utáni lehetőség a kapcsolatunk helyrehozatalára.....
Köztudottan jóban van a családommal így most hétvégén ő is lejött velem vidékre, mert unokaöcsém születésnapját ünnepeltük. Minden jó volt.... majdnem minden.... L-el megbeszéltem: mivel nem lakunk együtt, jó lenne hetente minimum találkozni. Tudta azt is, legközelebb lehetséges, hogy majd csak 1-2 hét múlva látom, de ugyanúgy folytatta az elutasító viselkedést, bújni nem lehetett hozzá, még puszit sem adott,stb....

Oké, tudtam hogy ilyen.... nem is akartam senkit megváltoztatni, így őt sem.... de amikor azt láttam, hogy Romeó-n írogat másoknak és továbbra is ismerkedik.... itt már kiborult a bili..... azt mondta, hogy ismerőssel beszélget.... de visszafelé utazáskor már meguntam, hogy szinte mindig a telefonját bámulta és írogatott....

Odáig fajult a vitánk, hogy a vonatút további részén szinte egymáshoz sem szóltunk.... leszálltunk a vonatról, ahogy haladtunk a tömeggel... egyre távolabb kerültünk egymástól, mire a pályaudvar végére értem, már nem is láttam L-t......

L-el az az egy nagy bajom van: neki egy olyan kapcsolat kellene, amely mellett ismerkedhet és találkozhat emberekkel.... viszont én nem akarok állandó jelleggel versenyezni emberekkel, akikkel ismerkedik, flörtöl Romeón és ha még találkozik is velük, ki tudja hogy hol áll meg....egyáltalán meg tud-e állni bármivel kapcsolatban is.... sajnos kicsit tartaléknak éreztem magam... aki addig kellhet amíg nem lesz jobb.... hogy 100%-osan így van-e, nem tudom, de sajnos így éreztem.....
Ami a még rosszabb..... neki egyáltalán nem érek annyit, hogy esetleg megpróbálja ezeket a háttérbe szorítani.....
Eldöntötte, hogy nem akar semmi komoly dolgot.... vagyis velem semmiképp sem.... sajnos még fel sem fogom, hogy neki ennyire keveset számítok/számítottam..... Ez tegnap este jött ki a legjobban.... sokáig fenn voltam és azon gondolkodtam, hogy ennyire nem vagyok fontos.... vagy soha nem is voltam fontos neki....

Pörögtek az emlékek bennem.... a szép emlékek.... de utána akaratlanul is arra gondoltam, vajon már akkor sem számítottam olyan szinten neki....

Fáj nagyon.... és sajnálom is ezt a dolgot, de tudom, hogy Ő kapcsolat terén nem tud teljesen monogám maradni..... Lehetséges, hogy idiótának gondoltok, de kellett ez a dolog, hogy magam is rádöbbenjek:
nem szabad olyan dologért küzdeni, amiért a másik fél semmit sem tesz... mert egyszerűen nem akarja ugyanolyan szinten ezt az egészet, mint te.....

Nehéz megállni, de zárkózott kell lennem felé, főleg a közeljövőben.... idő kell hogy ezen túl legyek és túléljek.... próbálok a munkába merülni és ott jól teljesíteni.....

Lezárok egy korszakot vagyis igyekszem lezárni.... de belül valami összeomlott.....

Zac Efron & Vanessa Hudgens - Gotta go my own way
Szolnoki Péter - Oly közel
John Swihart - You're all alone

London....és hatásai :)

Sziasztok!

Itt volt az ideje, hogy én írjak :) Remélem, hogy tetszett nektek az újításom, illetve Zéé bejegyzése :) Időközönként ez folytatódni fog... mindig másik ismerősöm fog írni a vendégblogger kiadásban :D Szerintem igen jó kis írások lesznek ezek is :) :)

Nos visszatérve a témához.... London nagyon jó hely, tele látnivalóval, tele érdekes emberekkel. Egy igazán izgalmas város. Hatalmas város, nagyon sok emberrel, viszont nagyon jó közlekedéssel :)
Ismerősöm, A is nagyon segítőkész, kedves volt, sok mindent köszönhetek neki. Azon a hétvégén, amikor kiutaztam, akkor tudtunk turistáskodni kicsit a városban :)

Most pedig jöjjön jó pár kép Londonról, ezek természetesen saját képek :)

Amikor A dolgozott hétköznapokon, akkor én egyedül jártam a várost. Nem tagadom, sosem gondoltam volna, hogy engem egy dolog fog nagyon megütni.... méghozzá hiányérzet, honvágy....
Nagyon sokan beszélnek erről az érzésről.... és igazából akkor tudja meg igazán az ember, amikor kiutazik és megtapasztalja. Nekem kb. a 4. naptól kezdődött.... Aznap úgy keltem fel, hogy kb. minden hiányzott: helyek, személyek, dolgok.....szinte majdnem minden....
Amint már tudjátok, akkor beszéltem Zéé-vel is :D
Akkor lenyugodtam, elmentem kiszellőztetni a fejemet.... és jobban lettem :)

Ám ez egy olyan dolog, amely nem nyugszik.... vagy én voltam gyenge ehhez.... és rá kellett arra is jönnöm, hogy nagyon is budapesti vagyok, illetve sok embert hagytam Magyarországon. Valahogy úgy éreztem, hogy nem vagyok teljes ember Londonban, előbb-utóbb ez csak még jobban kibukott volna.....
És egyszer csak jött egy hívás (mint égből a villámcsapás) abból a budapesti hotelből, ahol dolgoztam. Azért hívtak, mert egy magasabb pozíciót ajánlottak, amely karrier szempontjából nekem igen kedvező. Osztottam-szoroztam, próbáltam sok mindent figyelembe venni... aztán végül a hiányérzet-karrier páros nyert. Kinn levő ismerősöm A igen csalódott volt, de megértette, hogy miért választottam a visszautat.

Lehet, hogy sokan idiótának tartanak, de kicsit rá is eszméltem, hogy mik kellenek az életembe. 2 hét alatt az emberben sok minden átvonulhat. 2 hét londoni tartózkodás után a lutoni reptéren vártam a budapesti járat indulását.

Most újraszervezem az életem.... kicsit próbálom visszahozni a régebbi dolgaimat is..... a régi albérletet sajnálom olyan szempontból, hogy jó helyen volt, de Csabival kezdtek gondok lenni..... de ha egyszer sikerült Budapesten megállni a helyem, akkor miért ne jönne össze ismét? :) :) :) :) De majd igyekszem megírni folyamatosan (tényleg igyekszem xD), hogy hogyan alakulnak a dolgaim minden téren.....

Annyiból szerencsésnek érzem magam, hogy munkahelyileg és lakhatásilag is van hova mennem, így ezeken nem kell aggódnom.... bár ki tudja, hogy Zéé meddig bír elviselni.... xD Innen is egy pacsi neki, mert ez miatt hálás vagyok neki, mert egy nagyon jó lakásban lakik (aminek megszerzésében nekem is részem volt, Zéé amúgy meg is érdemli, hogy ilyen jó lakásban lakjon  :))
Előreláthatólag körülbelül novemberre összegyűlik a kaucióra való is és szeretnék kivenni egy kisméretű garzont. Bizakodó vagyok, hogy összejöhet egy jó albérlet :) Ha valaki tud egy jót vagy tud olyanról amely kiadó lesz, akkor ne tartsa magában ;) :)


Budapestre visszatérni összességében jó volt. Másabb, hogy ha reggel kimegyek az utcára, akkor nem fázok.....sikerült a nagy kánikulába visszaérni :D A munkahelyemen az étterem majd kiugrott a bőréből, amikor megláttak a HR-esnél :D :D A kollégám, Tomi is nagyon örült, ő nagyon hiányzott nekem is :) Az első műszakom pont egy teltházas estére esett :D :D Sebaj... élni tudni kell :) :) Igen szép teltházas időszakok elé nézünk amúgy is a szállodában..... persze ez sosem baj :D :D
A recepciós pozíció mellett pedig vállaltam egy alkalmis pozíciót is, mert a szálloda havi szinten kb. 16-17 napot vesz igénybe, így úgy gondoltam, hogy néhány szabadnapomat hasznosabban is eltölthetek, a plusz pénz pedig sosem árt, igaz? :D :D

Ezt a londoni utat nem tartom hibának, mert most is sikerült olyan tapasztalatokat gyűjteni, amely által sikerült ismét jobban megismerni saját magamat :) Illetve nem kevés élményt sikerült gyűjtenem, amik által ismét több lettem :) :)

Mostanában igen sokat esik az eső.... igen, lehet engem szidni, hogy elhoztam Londonból az esőt.... de szerintem még lesz jó idő, amit még ki kell használni :) ;) Ti is tegyetek így!
Vigyázzatok magatokra! Igyekszem jelentkezni!
Üdv: Steve :)

Demi Lovato - Nightingale :)
Westlife - When you're looking like that :)
The Pussycat Dolls - I hate this part :)
Bonnie Tyler - Total eclipse of the heart :)