2014. február 28., péntek

Egy katasztrofális nap története....

Sziasztok!

Ez a bejegyzés a "csodálatos" szerdai napomról fog szólni. Az egész úgy kezdődött, hogy Stevecske felkelt..... a szokásos, szenvedéses felkelésem után a fürdőszobába mászással folytatódott a reggelem..... Már itt sejtettem, hogy valami nem lesz jó ebben a napban..... de a tusolás csodát művelt és kezdtem helyrerázódni.....
Be is értem a munkahelyemre...... a 12 órás műszak kezdetét vette..... elég gyorsan telt az idő, köszönhető annak, hogy most Csabi is a mi üzletünkben volt és rendezte be velünk a dolgokat a pénteki (mai) nyitásra.
Többnapos meló után már szinte mindannyian az üzletben úgy néztünk ki, mint a mosott sz@r....... és még szépen is fogalmaztam...... de viszont ahogy fáradtunk, annál jobb volt a hangulat, mert szinte mindenkire rá jött az a bizonyos öt perc, ami kitartott kb. 10 óra hosszákat is....... :) :)

Viszont eljött a délután 3 óra..... én és Csabi pakolásztunk a pincében.... amikor én vittem egy ruhatartó állványt, aminek volt felső és alsó része (amikre a ruhákat is lehet pakolni). Annyira instabil volt ez az egész.... (mert épp a régebbi dolgokat pakoltuk lenn) hogy a két rész összecsúszott.... és az én bal kisujjam maradt köztük...... :/
Nem is fájt annyira, a probléma ott kezdődött, hogy levitt kb. 1 centis bőrt az ujjamról..... de még nagyobb probléma az volt, hogy nagyon vérzett..... és ahogy írtam régebben: véralvadásgátlót szedek, alias kicsit vérzékenyebb is vagyok ezáltal, mint a többi ember.....
Csabival tanakodtunk is elég rendesen, hogy akkor mit csináljunk...... mert a munkahelyemen nem tudják, hogy véralvadásgátlót szedek..... és nem akarom ilyen miatt elveszíteni a nagy nehezen megtalált melómat.....

Végül felmentem, a főnöknek mondtam, hogy elvágtam a kezem, merre találok valami kötszert...... megmutatta és még segített is beragasztani az ujjamat..... utána folytattam a munkát..... este 8-ig.....
És igen, tudom..... azonnal mennem kellett volna a balesetire (ahogy a barátom mondta.....), mert ez veszélyes lehet rám nézve..... de tudjátok, nem tehetem meg azt, hogy csak úgy lelépjek a melóhelyről és ezáltal kirúgassam magamat..... úgy, hogy még próbaidőn is vagyok..... valamiből meg is kell élni..... sajnos ez a helyzet, ezért nem tudtam mást tenni.....

Viszont a meló után, 8 óra után pár perccel mondtam Csabinak, hogy mégiscsak menjünk el a baleseti ambulanciára, mert még mindig vérzett a sebem......


Nos ami ott volt..... az egy külön "csodálatos" történet...... elmentem a recepcióra.... mondom, hogy mi a bajom.... megkérdezi, hogy hol lakok.... válaszoltam, hogy a 9. kerületben.....
Erre a csajszi (aki amúgy majd kizúgott a székből.... olyan szinten nem volt kedve a munkához) úgy reagált erre, hogy nem ide tartozom, másik helyre kellene elmennem..... :o :o :o :o
Feltettem a kérdést: "Ha ez egy országos baleseti központ, akkor mi az, hogy nem ide tartozom????"
Viszont erre már csak annyit mondott, hogy legközelebb majd az illetékes ambulanciára menjek.....
Szóval úgy értelmezem, ha 1,5 órát is kell utaznom és közben meghalok.... akkor is oda kell elmennem ügyeletre, ahova tartozom kerületileg..... szóval NO COMMENT........
"Röpke" 45 perc várakozás után be is hívtak engem a vizsgálóba...... Csabi a 45 perc alatt kicsit unatkozott, míg meg nem jelent egy fiatal pasi ápoló.... legalább legeltette a szemeit..... mert neki nem volt vérző kisujja..... xD xD

Tehát bementem..... ahol ismételten elmondták, hogy nem jó helyre jöttem..... legközelebb menjek a kerületileg illetékes helyre...... (gondoltam magamban, hogy ti meg a francba menjetek....) utána az ott levő orvos ránézett az ujjamra, megállapította azt, hogy lejött egy kis bőr és ezért vérzik (amit addig is tudtam....). Ezután az orvos nem csinált semmit.... átadta a dolgokat az asszisztensnek.... aki kitisztította a sebemet és bekötötte...... naaa és ezután a doki megszólal, hogy kapok egy tetanusz oltást.... :O
Megkérdeztem tőle, hogy HAHÓ! én nem kaphatok izomba injekciót a gyógyszerem miatt.... erre annyit válaszolt, hogy nem tesz kárt bennem..... :o :o :o :o (még jó, hogy nem vérzett be.....)
Az 5 perces benn tartózkodásom után Csabinak mondtam, hogy azonnal menjünk innen, mert ez egy borzasztó hely, ahova tényleg nem akarok megint jönni.....
Az egészségügyről pedig többet szerintem nem is kell beszélnem.... ti is tudjátok, hogy nem erről híres kis országunk..... 

A villamoshoz érve még mindig fura érzésem volt.... hogy még nincs vége a napnak, tuti lesz még valami rossz..... amivel teljesen megérdemli a katasztrofális jelzőt a február 26.-a...... :( :(
Felhívtam a barátomat, megkérdeztem, hogy mi újság..... és a választ is megkaptam...... ezért most utálni fogtok.... de erről majd csak a későbbiekben fogok írni és nem most.....
röviden ennyi: lehetséges, hogy most hétvégén látom utoljára a barátomat......(vasárnap utazok le hozzá) :( :'(


Nos, ma megnyitottuk az új üzletet, ahol dolgozok..... be kell vallanom, hogy a sok hosszú műszak után, a sok pakolás, rendezkedés után a mai nap felüdülés volt, rengeteg vásárló volt, de mégis gyorsan telt az idő és pörgésben voltunk..... élveztem a munkámat :) :) Körülbelül majdnem mindenki ugyanezt érezte, mint én :) Remélem, hogy a továbbiakban is ugyanilyen jó élmények/tapasztalatok várhatóak :) :)

Vigyázzatok magatokra! Majd jelentkezek! Kellemes hétvégét!
Üdv: Steve

Olly Murs - The one
Olly Murs - One of these days

2014. február 23., vasárnap

Hazalátogattam.... :)

Sziasztok!

3 hosszú hét után úgy alakult, hogy hazalátogattam Békés megyébe. Mindenképp menni akartam, mert már hiányzott a barátom, illetve a család is :)

Bár a reggel sem úgy indult, ahogy kellett volna...... Stevecske kinézte a reggeli 7 órási vonatot..... de viszont a metró sem úgy jár szombat reggel, mint máskor (értem ez alatt a hétköznapokat)......
6 perccel az indulás előtt értem a Keletibe.... még jó, hogy előre megvettem a jegyemet, ezért gyors az automatából kinyomtattam a jegyemet és a vonathoz rohantam..... az is mázlim volt, hogy a vonatom a csarnokból indult :D :D

Röpke 3,5 óra utazás után hazaértem..... bementem a lakásba..... nővéremék mondták, hogy a barátom még alszik......
Bementem a szobámba (ami már a barátom szobája :) ) és még mielőtt mindenki azt hinné.... hogy a barátom nyakába ugrottam.... háááát téved :P :P
Leültem az ágy szélére..... és néztem, ahogy alszik..... annyira aranyosan aludt, hogy nem mertem felébreszteni.... viszont 10 perc után nem bírtam..... és bebújtam mellé az ágyba..... ő pedig átölelt és együtt aludtunk még egy órányit.... <3
Sok hét után újra mellette feküdtem..... ölelgettem, magam mellett érezhettem :)
Bárcsak minden reggel így lenne..... minden napom jól kezdődne akkor :) :) De én ennek is örülök, az élet apró örömeinek és hogy ő van nekem <3



Ezután megbeszéltem a barátommal, hogy én kimegyek a temetőbe, anyum sírjához és utána apumhoz megyek, ott találkozok vele.....

Tavaszias idő volt.... bár kicsit szemerkélt az eső..... megjártam a temetőt, apumhoz mentem, a barátom már ott volt :) :) Kibeszélgettem magamat apummal is, szerencsére jól van, aminek nagyon örülök :) :) és jól kijön a barátommal is :) :) :) :)
Délután 4 körül visszamentünk a tömblakásunkba és a maradék időt még együtt töltöttem a barátommal :) :)

Este 6-kor viszont eljött a búcsú ideje.... nekem ment a buszom, utána pedig a vonatom..... és este 10-kor ismét Budapesten voltam...... este természetesen még felhívtam a barátomat :) :)

A mai napon szintén dolgoztam, de viszont ma csak 8 órát kellett benn lenni, ez az idő gyorsan is eltelt :) :)
Viszont a mai nap nem volt átlagos nap: anyumnak ma van a születésnapja, ma lett volna 49 éves..... :/
Hihetetlen, 5 hónapja, hogy elhunyt......  nem tagadom, még mindig nehéz felfogni, hogy nincs már...... 
Hiányzik, sajnálom, hogy már nem osztozhat a sikereimben.....

Ma a telefonom is felidegesített: végeztem a melóban, délután 5-kor a villamoson jelzett a telefonom, hogy a mai napon van anyum születésnapja..... egész testemen átment az érzés..... legszívesebben sírtam volna, de a villamoson már csak nem akartam..... ezért összeszedtem magamat.....
Ahogy visszaértem az albiba, fel is hívtam a barátomat, hogy legalább a hangját halljam kicsit......

Nagyon örültem annak, hogy a tegnapi napomat vele tudtam tölteni, érdemes volt 7 órát utaznom miatta :) :)
Nem tudom, hogy mikor fogom látni őt megint, remélem, nem kell sokat várnom arra, hogy megint érezhessem, ölelgethessem..... :) :)

Vigyázzatok magatokra! Kellemes hetet mindenkinek!
Üdv: Steve :)

Westlife - Us against the world
The Corrs - Runaway
Leona Lewis - A moment like this
Nickelback - Far away

2014. február 16., vasárnap

Éjjel-nappal Budapest :)

Sziasztok!

Fuuuuhhhh..... nagyon rég írtam..... öcsém pénteken hozta fel a gépemet, most már tudok gépközelben lenni :) Hiányzott már a blogírás..... de befogom pótolni... ;) :)
Köszönöm mindenkinek, aki küldött e-mailt és a hogylétemről érdeklődött.... nagyon jól esett :) :)



Tömören próbálom leírni, hogy mik történtek azóta, hogy nem írtam :)

Megkaptam az állást :) :) Dolgozok is..... nem keveset, napi 10-12 órás műszakokat, mint ruházati eladó (az üzlet nevét nem mondom el, direkt :P :P) Minden napos a túlóra, de viszont szeretem a munkámat :) :) és mellesleg lakótársam, Csabi is ott dolgozik, de holnaptól külön boltban leszünk, mert eddig ott tanultam be náluk. Sokat jelentett az, hogy Csabi ott volt, ismerős arcnak mindig örül az ember :) :)

Sok ismerősöm kérdezi, főképp Szegediek.... hogy hova járkálok, mit csinálok, amikor nem melózok..... igazából most értettem meg igazán azon pesti ismerőseimet, akik dolgoznak.... hogy az embernek
1. nem sok ideje van arra, hogy elmászkáljon bárhova is....
2. meló után, a fáradtságtól is az ember már csak haza akar jutni és pihenni....
Bár igyekszem a kevésnyi szabadidőmet is hasznosan eltölteni..... főleg most, hogy itt a jó idő :D :D Ennek nagyon örülök :) :) :) :)

Csabival való költözésemről röviden :)
Egy délután alatt megvolt.... én F-től pakoltam át (F-el azóta is jó a kapcsolatunk, szoktunk összefutni és jókat beszélgetni), Csabi pedig munkásszállóról..... azóta pedig imádunk ebben a 9. kerületi lakásban lakni :) :)


Azóta volt szekrényátpakolás is Csabi szobájába..... naaaaa nem gondoltam volna, hogy áttudjuk vinni.... de aztán egyik este (persze már éjfél körül, mikor máskor xD) megembereltük magunkat és átvittük.....
röviden annyit a hadműveletről, hogy 1 órás volt a kivitelezés.... mert dönteni, szétszedni, tolni, nyomni, összerakni, borítani kellett..... szóval volt minden xD xD
Szeretek Csabival lakni, vannak érdekes dolgok mind az ő részéről és az én részemről is, de így nem unalmas :) :) Mindenkinek vannak rigolyái :) :)

Egy jófej békéscsabai ismerősöm által pedig kocsival fel is tudtam hozatni a dolgaimat, a fotós falamat, könyveimet, stb. :) :) Köszönet neki ismét!!!! :) :)

Most pedig jöjjön a szokásos nagy téma :D Párkapcsolat :D :D
Ahogy mindegyik bejegyzésben kifejtem (és a könyökötökön jön ki, illetve húzzátok a strigulákat xD), nagyon szeretem a barátomat :) :) és elmondhatatlanul nagyon-nagyon-nagyon-nagyon hiányzik.... mostanában a hiányérzetét csokival oldom..... ha már akciós a Tesco-ban a táblacsoki xD xD xD xD
Ez ilyen :) :)
Már 13 napja, 3 órája, 5 perce nem láttam..... :( Mindig azon ábrándozom, hogy egyszer majd melóm után megyek haza és Ő ott lesz és rám vár :) :) <3 <3
Sajnos a melóink összeegyeztetése miatt nem tudunk sűrűn találkozni, mert különböző beosztásaink vannak.... nekem is 1 napos szabadnapjaim vannak.... sajnos nem tudok mindig sem hazamenni.... alapból 7 órás lenne az oda-vissza út.... de remélem, hogy hamarosan újra látom, bár naponta többször is beszélünk, meló előtt és után.... ez némileg segít, de jobb élőben..... igyekszünk azért megoldani :) :)
Most Valentin napon nem tudtunk együtt lenni, de én leküldtem öcsémmel egy kis ajándékot..... szerintem örült neki :) :) Remélem hogy nemsoká látom őt megint :) :)




Szerintem nem írtam, de képzeljétek.... el is lettem jegyezve :D :D
Röviden akkor erről is :D :D
A barátom elmélkedett egy szimpla hétfői délutánon (amikor még lenn voltam otthon), hogy szeretne gyűrűt a kezére..... én meg csak szimplán mondtam neki, hogy én is szeretnék egyet :) :)
Ezután úgy döntöttünk, hogy veszünk egymásnak gyűrűt..... :) :) De viszont nem eljegyzési gyűrűnek szántuk, hanem egy úgymond olyan gyűrűnek, amely azért jelent is valamit és nem csak úgy van... :)







Én visszajöttem a fővárosba és láttam másnap, hogy a barátom kiírta facebook-on, hogy el van jegyezve.... :O kicsit viccesen ráírtam: "Ki jegyzett el?" :D :D
Erre pedig visszaválaszolta, hogy a pasijával vettek előző nap gyűrűt és ezáltal eljegyezték egymást :) :)
Mondanom sem kell.... Stevecske (természetesen) elolvadt xD xD
Azt tudni kell a barátomról, hogy az érzelmekről nem nagyon szokott társalogni, ami amúgy nem baj, de ha ilyen romantikus dolgokat csinál vagy kifejezi érzelmeit irántam.... azok nagyon jól tudnak esni és szokásosan szétolvadok ilyen alkalmakkor..... :D :D Ezért talán jobb is, hogy alkalmakkor fejezi ki ezeket :) :)
Viszont úgy is gondolom, hogy az embernek nem kell kimondania minden nap például azt, hogy "szeretlek", hiszen ezt a másik úgyis tudja..... vagyis én ezt érzem, hogy a barátomnak fontos vagyok, szerintem ő is érzi, hogy fontos nekem és szeretem :) :) :) :) <3 <3 <3 <3



Nos, remélem, hogy sikerült mindenről írogatnom, ezek után sűrűbben jelentkezek majd ;) :)
Vigyázzatok magatokra!!!! Minden jót!
Üdv: Steve :) :)

Természetesen a zenék sem maradnak le :D :D
Groovehouse - Tűz és víz :) :)
Chantal Kreviazuk - Feels like home :) :)
Sixpence None The Richer - Kiss me :) :) <3 <3
The Pussycat Dolls - Stickwitu :) :)