Valamelyik reggel barátommal néztünk egy filmet, a címe: A mintatanár.
A cím viszont megtévesztő lehet..... mert nem egy tanári életpálya modellt mutat be a film, hanem arról szól, hogy a tanár próbál másokon segíteni..... különböző módszerekkel....
A film után az ember akaratlanul is elgondolkodik..... néha érdemes-e tenni a dolgokért, mikor jön el az a pillanat, amikor küzdünk valamiért és rádöbbenünk, hogy le kell mondanunk róla, nem éri meg energiát belefektetni.... viszont én úgy gondolom (ahogy eddig is szoktam), hogy mindig meg kell próbálni.... :)
De ez csak az én véleményem, mindenkinek másképp jön le a film üzenete.
Szeretném tovább vinni a gondolatmenetet, de lehet, hogy kicsit eltérek a tárgytól....
Van egy ismerősöm.... gyakran beszélek vele telón is.... neki van egy kapcsolata, viszont a párja párszor megcsalta már..... sokszor kérte/kéri ki a véleményemet ezekről a dolgokról....
én mindig ezt mondom neki: "Ha valaki egyszer megteszi, másodjára is megfogja.... nem tudnék túllépni az ilyen dolgokon."
Viszont nem tudhatom pontosan, hogy mi lehetett a háttérben.... nem tudom, hogy az ismerősöm miért van még vele..... de vajon mennyire lehet fontos egy személy az embernek ahhoz, hogy az ilyen dolgokon is túllépjen..... csak szimplán ragaszkodik hozzá, vagy nem tudja elképzelni nélküle az életét.... de szerintem nagyon egyszerű a magyarázat: szereti.
A megcsalás is egy olyan dolog.... hogy mindenki másképp gondolkodik vele kapcsolatban.... Ismerőseim körében felszoktak vetődni a következő kérdések: Amit nem tudsz, az tényleg nem fáj? Jobb, ha őszintén elmondja? Ha nem mondja el az igazat, azzal biztos, hogy nekem tesz jót?
Sorolhatnám még a kérdéseket, de tudjátok, hogy miről beszélek.....
Hogy én mit gondolok????
Őszintén..... nekem is vannak fontos személyek az életemben..... viszont mindenképp az őszinteséget tartom fontosabbnak.... most nem csak a párkapcsolatokra gondolva, hanem baráti, családi, munkahelyi, stb. kapcsolatokra is.... miért jó az, ha nem egyenesen, szembe mondjuk meg a dolgokat?????
Tudjátok sokszor nem csak azzal van a gond, hogy az emberek kétszínűek........ hanem hogy ezzel szinte majdnem lerombolják lélekben az embert....
mert általában két típusú ember létezik:
1. akármit mondhat neki az ember, lepereg róla
2. akármit mondhat neki az ember, minden egyes szót nagyon a lelkére vesz és ezáltal túl érzékeny személyiség
Sajnos.... (ahogy sokszor írom) az élet kegyetlen és igazságtalan.....
Viszont én azt tanácsolom mindenkinek..... vannak, sőt, lesznek még rosszabb napok... de nem szabad feladni.... és most mindenre értettem.....
önzően fog hangozni a következő mondat: ha te feladod, akkor egy másik ember azt mondja, hogy ha ő gyenge, akkor ez az én lehetőségem.....
Ha vannak is kisebb buktatók, azok nem azt jelentik, hogy nem jó irányba haladsz..... hiszen senki sem mondta, hogy egyszerű lesz, de végül, amikor elérsz egy célt, amely fontos számodra..... akkor egy valakire nagyon büszke lehetsz: és az nem más, mint aki a tükörből néz vissza rád!
Néha az is előfordulhat, hogy nem jön össze.... nekem az egyik életcélom az volt, hogy a diplomaosztómon láthassam szüleim büszke tekintetét...... sajnos.... az élet közbeszólt.... nem tagadom..... nagyon hosszú ideig marcangoltam magamat ez miatt.... nagy ritkán még elő szokott még jönni.... de néha jó, ha vannak az ember közelében olyan személyek, akik látják benned a jót és akik hasonló gondolkodással bírnak....
Ahogy írtam nektek anno, nagyon sokáig kerestem munkát.... interjúkról interjúkra jártam, próbanapokon is voltam.... egyre többször jutott eszembe, hogy ezzel mennyi csalódást okozok azoknak a személyeknek, akik fontosak a számomra.... (pl. szülők, stb.)
Viszont az utolsó interjúmra/próbanapomra úgy mentem el, hogy előtte felhívtam a barátomat (január végén volt ez), nagy nehezen kinyögtem neki azt a félelmemet, hogy csalódást okozok neki is, ha nem vesznek fel.......... a barátom röviden ennyit válaszolt: "Akármi történjen, nekem nem okozol csalódást"
Nem akarok ezen gondolkodni, de lehet, hogy szerepet játszott ez a mondat is abban, hogy jól teljesítettem a próbanapomon.... és ennek köszönhetően lassan már 3 hónapja ebben az üzletben dolgozok :)
Ha még nem jönnek a nagy életre szóló sikerélmények, akkor fel kell fedezni a kisebb élményeket, amiket ha jól megvizsgálunk, akkor kisebb fajta sikerélményekként is felfoghatóak :) :)
De igazából ezeken nem kell annyit gondolkodni..... én sem teszem tovább :D :D
A lényeg, hogy legyetek vidámak és célokkal/tervekkel teli :) :)
Vigyázzatok magatokra!
Üdv: Steve :)
Természetesen zene is kell.... amely fokozza a hangulatot :) :) most egy kis komolyzenével fűszerezve :) :)
J.S.Bach - Air
Sarah Brightman & Andrea Bocelli - Time to say goodbye
Smetana - Moldva
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése