Sziasztok!
Először is Boldog Új Évet Kívánok nektek!!!!!!!!! Kívánom, hogy minden célotok és álmaitok váljanak valóra ebben az évben!!!! :) :)
Hol is kezdjem???? :/ :/
Van egy jó pár dolog, amikről írni fogok ebben a bejegyzésben.... mert relatíve régen írtam.... xD és azóta történtek is dolgok.....
Hazamentem karácsony előtt két nappal.... nagy bőrönddel.... mert 3 hétig spóroltam, hogy mindenkinek tudjak ajándékot venni karácsonyra.... (igen, az áldott jó szívem fog a sírba vinni xD)
Nos... hazamentem..... örültem, hogy végre láthatom a barátomat..... ő is örült nekem.... bár nővérem kicsit kisajátította (amit már írtam előző bejegyzésekben is)..... de sebaj..... jönnek az ünnepek.....
Viszont drámával kezdődött a karácsony...... mármint 23-án este..... :(
A barátommal beszélgettünk egy témáról.... és kihozta a szó, hogy ő nála pár éve diagnosztizáltak daganatot a gerincénél... (amiről tudtam.... csak azt nem, hogy pár éve) és megtudta az orvosától, hogy áttétek vannak az agyánál, a motorikus résznél..... ezért csak fél éve van körülbelül hátra.....
Mondanom sem kell..... kicsit azért kiborultam..... de szerintem érthető.... megvolt a pár perces sírás.... utána kimentem a konyhába hozzá.....
Mondtam neki, hogy számíthat rám.... de ő kifejtette, nem akar fájdalmat okozni ezzel.... mert három hónapja hasonló traumán kellett átesnem.....
Ezt a részt megértem..... szegénykém nem akar kolonc lenni senki nyakán sem..... én viszont úgy gondolom, hogyha előbb-utóbb rossz lesz, akkor legalább hadd szeressem addig.... és ezt a lehetőséget ne vegye el tőlem.....
Rövid hatásszünet után próbáltunk nem a rossz dolgokra gondolni és az estét jobb dolgokkal eltölteni :) :)
Eljött a karácsony :) :) Megleptem a családtagjaimat az ajándékaimmal :D :D Én is kaptam ajándékokat.
A barátomnak egy Family Guy-os pólót vettem, a kiscsávó van rajta xD xD valami Stui a neve xD De tudtam, hogy a barátom imádja ezt a rajzfilmet, és úgy láttam, hogy nagyon örült neki :) :)
Annyira megtetszett a póló, amit adtam neki, úgy döntöttem, hogy ugyanilyet csináltatok én is magamnak, csak az én méretemben xD xD
A barátom jól érezte magát az ünnepek alatt a családom körében, aminek nagyon örültem :) :)
Viszont az ünneppel jöttek a bonyodalmak is..... :( :(
Jöttek messziről rokonok az egyik nap.... karácsony utáni napon..... reggel nem mentem le a kertes házunkba nővéremmel és a barátommal, mert ismerőseimnek néztem meg a szakdolgozat vázlatait/témagyűjteményeit, illetve meg akartam borotválkozni, mert erős arcszőrzettel nem akartam mégis csak mutatkozni..... Délre értem le.... és az a kép fogadott..... hogy az én idősebbik nővérem "igen szép" jelzőkkel illetett a rokonság előtt.... és ezt mind úgy, hogy a hátam mögött.....
Szinte mindegyik rokonom arcáról az sütött le, hogy mennyire szerencsétlen vagyok, illetve tapló, hogy nem tudtam korábban menni.... :O :O
Kicsit ideges lettem.... de lenyugodtam..... nyugodt ember vagyok.... nem nagyon szoktam annyira kiakadni az ilyeneken..... /vagyis ekkor még nem voltam kiakadva annyira/
Örültem, hogy a barátom nálunk volt, de viszont kicsit aggasztott, hogy idősebbik nővérem kicsit túlságosan is körbeugrálja az én barátomat.... amivel alapjáraton még nincs is nagy probléma.... de amikor már nővérem kezd el alázni nap mint nap ilyen kedves mondatokkal, mint például:
"A barátod jobban el van velem, mint veled!"
"Én jobban ragaszkodok a barátodhoz, mint te!"
BEST MONDAT: "Szerintem én fontosabb vagyok neki, mint te!" (ez még később is előjön majd)
és ezek után kicsit kezdett betelni a pohár....... :/ :/
Alapjáraton nővéremnek van egyfajta stílusa: ha neki valami nem tetszik, akkor mindenkin átgázol és lealáz..... ott kezdődött szerintem neki a probléma, hogy valaki végre felemelte a hangját ellene..... nos.... ki volt ez, hát én.....
Engem csak az zavart még, hogy a barátom azt mondta arra, amikor ecseteltem nővérem esetét.... annyit válaszolt, hogy mindketten hülyék vagyunk.... én pedig inkább maradjak csöndben.... :O
Erre azt mondtam neki, hogy már nagyon hosszú ideje csendben vagyok.... itt volt az ideje, hogy megszólaljak.... kicsit furán éreztem a dolgot.... de inkább nem vitatkoztam a barátommal.....
Eljött a szilveszter éjszaka..... elvoltunk a szűk családdal és néhány rokonnal.... minden szép és jó volt egészen éjfélig..... Barátom tűzijátékot is lerendezett..... nagyon élvezte, hogy látványosat alkothatott.... még zenei aláfestés is volt :) :)
Viszont éjfél után apumnál eltört a mécses anyum hiánya miatt..... utána nagyszüleimnél is..... a barátom ezt látta..... belőle pedig kitört az, ami jó pár nap alatt felgyülemlett a betegsége által..... mikor láttam, hogy a barátom szeméből az első könnycsepp legördült.... tudtam, hogy nekem végem..... elvonultam a fürdőszobába zokogni....... nem tagadom: szidtam az életet és a sorsot azért, mert ennyit kell szenvedni.... senkinek sem kívánom ezt az érzést, amit akkor éreztem...... az esély, hogy még egy olyan személyt elveszítek, akit a legjobban szeretek...... kész voltam.....
Az egyik győri rokonom jött oda hozzám, hogy vigasztaljon engem (tud mindent rólam)..... kb. 15 perc után sikerült is neki..... és azon kaptam magamat, hogy mindenki a konyhában van és virslit esznek...... elég jó hangulatban.....
Visszamentem és én is nekikezdtem a virslievészethez..... :)
Hajnali 3 és 4 között kerültünk az ágyba...... mondanom sem kell.... nem kellett altatni senkit sem..... simán kidőltünk :)
Az év első napja fáradtan telt el..... bár én és a barátom lementünk apumhoz, aki nagyon jó kapcsolatba lett a barátommal :) és örültem annak, hogy nem a nővérem hangját hallom, hogy éppen megint szid valamiért.....
Az év első két estéjén kártyáztunk, illetve társasjátékoztunk a győriekkel..... viszont ez sem volt zökkenőmentes..... nővérem szurkálódni kezdett, tette a megjegyzéseket:
"Amióta Pesten vagy, elvagy szállva magadtól, mindenkit lesz@rsz, csak magaddal foglalkozol!" :O :O
Ez még nem is zavart volna talán....ha igaz lenne...... de nem volt igaz..... és nem tűrtem..... visszamondtam neki azt, hogy lejáratott a rokonok előtt.... és még neki áll feljebb????
És az a durva, hogy rám néztek furán.... hogy miért vagyok kiakadva..... mert nővéremnél már mindenki megszokta, hogy rájön az 5 perc..... akkor megbolondul.... és sajnos, már mindenki alapnak veszi a stílusát.... de ha én szólalok meg..... akkor katasztrófa van..... kicsit azért felidegesített......
Tudjátok..... az az egy bántott: miért van az, hogy ha nővérem csinál valami rosszat.... akkor minden el van nézve neki.... és ha én csinálok valamit, akkor néhány ember leszedi a fejemet, hogy hogy merészelek ilyet tenni????
Nem tagadom.... néha tényleg tudok idegesítő is lenni.... de viszont ilyen közegben.... ami teljes mértékben kiváltja nálam.... ez nem meglepő......
Nővérem pedig egyre sűrűbben hozta fel, még különböző otthoni ügyekben is, hogy ő fontosabb személy a barátom szemében, mint én..... néha még azt is mondta, hogy menjek vissza Pestre.....
Én az ilyeneket nem is mondtam már a barátomnak, mert
1) Nem akartam feleslegesen zaklatni ilyenekkel.... van elég baja.
2) Egy felesleges hisztimnek tudta volna be a dolgot.... ami megint értelmetlen lett volna.... mert valószínű, hogy akkor vele is vitába fogadkozok.....
Tegnap éjszaka volt az, hogy neki ültünk kártyázni. Én, a barátom, nővérem és az ő párja..... a 8 éves Petike pedig körülöttünk elvolt.....
Felhoztak egy kártyajátékot, hogy játsszuk azt, viszont én egyáltalán nem tudtam azt játszani, mondtam nekik, hogy nyugodtan játsszák azt, én addig elleszek mással.....
elmentem addig tusolni, mikor visszaértem.... azt láttam, hogy összesúgnak és rajtam nevetnek, vágják az arcokat.....
Gondoltam magamban.... rendben.... majd lesz valahogy..... utána mondták, hogy römizzünk..... játszok-e?
Azt válaszoltam, hogy igen, mert azt tudok.... de nővéremnek nem tetszett játék közben.... elkezdte unni.... kezdett ismét jeleneteket rendezni..... ezért a barátom mondta, hogy van hasonló játék.... csak izgalmasabb..... a lényeg, hogy párokban kellett játszani.....
mily meglepően.... nővérem került a barátommal egy párba..... hirtelen nővéremnek megjött a kedve..... ami tartott kb. fél óráig..... utána ismét beállt nála a látványos szenvedés kategória......
Még meg kellett szokni az új játékot.... nem tagadom.... néha sokat gondolkodtam..... de úgy voltam vele.... hogy ha más is húzta az időt.... akkor nálam sem lesz gond......
Viszont a barátom elkezdett szinte már ordítozni, hogy haladjak.... mit gondolkodok ennyit..... :O :O
nem részletezem.... de a végére azt mondta, hogy velem még kártyázni sem lehet...... amit amúgy nem értettem..... és itt még jobban kijött az az ellentét, hogy miért kell nővéremnek mindent elnézni?????
Nekem az egész kártyázás alatt egy problémám volt..... és ezt mondtam is mindenkinek.....
a lényeg, hogy nekem műbillentyűm van a szívemben..... nos, ha ez összezáródik, akkor az egész testemben erősebben érzem a pulzálást, ezért nagyon kellemetlenül tud érni, ha valaki mindig ütögeti a széket, stb. ami érintkezik velem..... Petikének mondtam szépen az elején... hogy engem ez zavar..... de mintha a falnak beszéltem volna..... sőőőőt..... néha direkt szórakozott is velem..... kb. 1,5 óra alatt meguntam.... és fáradtság miatt is leordítottam a fejét a gyereknek.... erre felháborodás tört ki, hogy ne játsszam meg a hattyúk halálát......
Isten lássa lelkem..... nem játszottam meg..... de ha valakinek ilyen van a testében.... akkor igen is nagyon rosszul érintik az embert az ilyen impulzusok.... de nem értették, így én lettem a rossz..... :(
Ezután félbemaradt a kártyázás..... elment mindenki aludni..... barátommal nem sokat beszéltem este...... úgy volt, hogy filmezünk.... de ő filmnézés közben a telóján játszott..... van ilyen sajnos.....
Viszont alvás helyett rengeteget gondolkodtam......
A barátomnál észrevettem, hogy amióta lenn van nálunk..... kb. hetente 1x vagy 2x bújik oda hozzám vagy ad puszit...... ami azért nekem hiányzik.... és furán jött le nekem..... mert én azért gyakran adtam puszit, bújtam hozzá..... és volt olyan, amikor már majdnem ellökött..... saját önszántából nagyon kevésszer kezdeményezett ilyeneket......
Viszont azt is megértem, hogy a betegsége lefoglalja.... és ezért nem tudott gyengéd lenni hozzám..... de a nővéremmel kapcsolatos dolgokhoz miért áll így? még szinte most sem értem.....
Miért fogja az ő pártját, ha öcsém és apum is tudja/látja, hogy nővérem nyűgös.... és szó szerint lealáz.....
Sokszor még az volt a gondom, hogy nem válaszolt a kérdéseimre, amit kérdeztem tőle.....
pl.: Mikor mész vissza a fővárosba, mert mehetnénk együtt, stb....
Ilyenkor jött nővérem is.... és mondogatta, hogy nem mindegy neked..... ráér itt lenni.....
Ezért mondom azt, hogy nekem nem a barátommal vannak a legnagyobb problémáim.... hanem nővéremmel..... mindenbe beleszól.... neki mindenről tudnia kell..... neki a középpontban kell lennie..... mert ha nem így van.... akkor már minden rossz..... és másokon vezeti le a feszültséget.....
Nagyon szeretem a barátomat..... talán Ő nem is tudja, hogy mennyire..... de ebben a közegben vele nem is tudom megbeszélni ezeket a dolgokat...... nővérem valahogy mindig kitalál valamit, amivel közbevág a dolgainkba..... ezért mondtam a barátomnak, hogy én ma (szombat) utazok vissza a fővárosba..... azért is mondtam neki, mert nekem még délelőtt azt mondta, hogy ő is aznap megy vissza.....
Viszont a reggel sem volt már olyan, amilyen eddig..... a barátom nem nagyon válaszolgatott nekem..... mintha nem érdekelte volna semmi.... amit mondtam volna neki..... :(
Én délután még gyors leugrottam apumhoz, hogy pár szót beszéljek vele..... utána visszamentem a lakásunkba (van egy tömblakásunk, ahol eddig a barátommal voltunk, ahol 3 szobából 2-t nővéremék használnak.... de lehet, hogy már írtam) és azt láttam, hogy mindenki csendben van.....
Én elkezdtem pakolni, kérdezte, hogy mikor megyek vissza.... én válaszoltam neki, hogy most este..... ezután már nem is mondott semmit..... csak nézte, ahogy pakoltam.... és semmit sem mondott.....
Sejtettem, hogy mi fog következni..... tekintetében láttam.... hogy velem kapcsolatban semmi sem érdekli..... kérdeztem, hogy mi van most.... de választ nem kaptam rá......
Este 6 órakor mentem ki a buszhoz, a barátom a nővéremmel ment a boltba..... nem nagyon szóltak hozzám.... röviden odaböktek egy köszönést..... és mentek tovább..... én még odamondtam a barátomnak, hogy vigyázzon magára....... utána láttam, hogy távolodnak..... néztem a barátomat közben (aki már lassan exbarát), a szívem pedig kezdett darabokra hullani.....
Felszálltam a buszra..... Békéscsabán pedig a vonatra...... nagyon rosszul voltam..... lelkileg..... Szolnoktól Nagykátáig a könnyeim is potyogtak...... még jó, hogy tényleg kevesen voltak a vonaton.....
Azon gondolkodtam, hogy mit tettem nővéremnek, amiért kiérdemeltem, hogy ezt tegye velem és áskálódjon a hátam mögött......
Nem értettem.... és még most sem értem.....
Most este beszéltem még öcsémmel..... ő azt mondta, hogy a barátom elvileg hétfőn megy vissza a fővárosba..... rólam nem kérdezett.....
Nagyon hiányzik...... emlékszem ölelgetéseire..... szinte már érzem.....
az utolsó tekintetei pörögnek a fejemben.... amikor nézte, hogy pakolok...... de mégsem mondott semmit sem.....
Lehet, hogy ez hisztinek és panaszkodásnak tűnik...... de úgy érzem, hogy le kell írjam..... úgy mint az anyum eseténél is..... egyszerűen csak nézek ki a fejemből.... és nem értem a szituációt..... hogy hogyan fajultak el eddig a dolgok...... :( :'(
Egy valamit tudok..... szeretem ezt a személyt...... bármi áron kitartottam volna mellette.... még most is kitartok mellette..... de viszont nem pedálozhatok mindig én.....
Most valószínűleg azt is hiszi, hogy cserbenhagytam...... de ez egyáltalán nem így van.....
Tényleg nagyon szeretem.....
Nem így akartam elbúcsúzni tőle..... amióta tudom a betegségét.... attól a pillanattól félek/féltem, hogy mikor kell elbúcsúznom tőle.....
azon is gondolkodtam, hogy esetleg így akar megkímélni.... és elriasztani magától..... hogy ezáltal se kelljen szenvednem, ha elmegy...... nem tudom.....
Most viszont ennek a bejegyzésnek pontot teszek...... félek.... nem tudom, hogy mi lesz..... csak várni tudok.... és kicsit naivan azt hiszem, hogy írni/hívni fog.... és megtudjuk beszélni a dolgokat, csak mi ketten...... hogy lesz még időm arra.... hogy tudjam szeretni....
Whitney Houston - I will always love you
Széles Iza & Popper Péter - Végtelen
.gif)
