Lehet, hogy észrevettétek, de mostanában a bejegyzéseimben nem nagyon beszélek a pasimról, L-ről..... csak ha éppen valami rossz fát tett a tűzre.... és éppen kicsit szidom és haragszom rá... xD
Amellett, hogy néha kicsit szidom.... attól még szeretem ezt a kis hülyét...... <3
Tegnap este F-el voltam moziban, az Éhezők viadala 3. részét néztük meg.... ami amúgy nekem tetszett.... tény, nem olyan, mint az előző kettő volt, de ez csak a befejező rész előtti felvezetés volt, nekünk viszont tetszett :) :)
Naaaa de hogy ne térjek el a tárgytól.... F-el azért is jó találkozni, mert tökjó eszmecseréket lehet vele lefolytatni :) :) Most épp a kapcsolatokról és a kapcsolatokban levő személyekről beszélgettünk úgy általánosságban, hogy milyen reakciók vannak és hogy érdemes ezekkel együtt élni.....
Szó szerint már nem tudom leírni, hogy hogyan mondta F, de a lényeg az volt, hogy az emberek viselkedése legtöbbször nem azt tükrözi, amit mi hinnénk elsőre..... és nem szabad azt gondolni néhány dologról, hogy ha valami jó, akkor mindenképp a filmekhez hasonló jeleneteknek kell megtörténnie az életben is...... hisz valljuk be..... pasik vagyunk..... tudjuk, hogy senkivel sem egyszerű, sőőőt még mi magunk sem vagyunk egyszerűek :D :D
Ez a beszélgetés egyfajta gondolkodáshullámot indított el bennem..... ne értsétek félre: nem gondolom túl a dolgokat.... de néha kell egy kis átgondolás a dolgokról hogy kicsit tisztán lássuk a dolgokat :)
Emlékeztek, amikor korábban írtam, hogy a barátom, L néha nemtörődöm stílust vesz fel velem szemben..... rá kellett jönnöm, hogy az esetek egy részénél én fogtam fel rosszul a dolgokat..... nem tagadom, volt, amikor rosszul tettem, hogy nem gondoltam bele magam az ő helyzetébe.
Annyit szerintem elárulhatok: neki nem volt épp a legjobb gyermekkora egyéb okok miatt, saját hibáján kívül történtek vele dolgok, nem teljes családban nőtt fel.... rá kellett döbbennem: ő sokszor nem azért piszkál, mert utál, hanem ebben a piszkálódásokban szeretet is van, mert ő egyszerűen nem tudja máshogy kimutatni az érzelmeit.... csúnyán fog hangozni, de én úgy gondolom, hogy a múltbeli dolgok miatt nem tudta teljes mértékűen elsajátítani azokat a dolgokat, amik által kitudja mutatni úgy az érzéseit, mint ahogy például én....
Azt is észrevettem, hogy általában akkor piszkál, amikor a legjobban szeretné a törődést, mert ilyenkor a figyelmem is rá összpontosít és ez neki nagyon fontos. Nem beszélve arról, amikor kicsit eltávolodok tőle (nem csak földrajzilag), akkor is hasonló a reakciója, mert ő így mutatja ki felém a dolgokat.....
Be kell látnom, javarészt ezt én nem vettem észre és teljesen rosszul reagáltam le a dolgokat.... nem naivságból írom le ezeket, de rá kellett jönnöm, hogy más közegből jöttünk, teljesen más impulzusok értek minket a múltban. Ott rontottam el a dolgokat, hogy én kicsit erőltettem azt nála, hogy kimozduljon az ő kis maga komfortzónájából és mivel ő ezt nem akarta (ami teljesen érthető), ezért ezekből iszonyat nagy veszekedések lettek..... későn ébredtem rá arra, hogy türelmesebbnek kell lennem vele, nem szabad siettetni a dolgokat, csak szépen lassan kell leszedegetnem a téglákat a maga köré felépített falból..... hagynom kell azt, hogy ő nyíljon meg nekem és ő közeledjen felém.... amely időt vesz igénybe.... és ezáltal kis teret kell hagyni neki.... én ezt így gondolom....
Míg ő most kezdi felépíteni magában azt, hogy kezdenek kialakulni a biztos pontok az életében, vagyis úgy gondolom, hogy én egy biztos pont vagyok az életében..... /amit ő sosem fog bevallani, mert ahhoz túl makacs xD / addig nálam most ez megváltozott: úgy látom, anyum halála óta nem teljes az életem..... egy olyan családi idill dőlt romba.... amely kihatással van az életemre.
Én az a fajta ember vagyok, akinél nem azonnal csapódnak le a dolgok. 1 évvel ezelőtt, a temetés stb. után rosszul éreztem magam, de mégsem olyan szinten, mint a többiek.... még lelkiismeret furdalásom volt az miatt, hogy miért nem omoltam össze..... viszont pár hónapja érzem azt, hogy ez a dolog kezd tetőzni nálam..... nem gondoltam, hogy lehet ilyen.... de majdnem 1 év után kezd bennem hangsúlyos lenni ez az egész.... a közeli ismerősök már említették nekem, hogy attól tartanak, később rosszabbul jöhetnek ki a dolgok, de mindannyian tudják, hogy erős vagyok...... és tényleg igaz az, hogy minél jobban múlik az idő, annál rosszabb. Ezeket az érzéseket próbálom úgy elnyomni, hogy a munkába temetkezek, ami annyiból jó, hogy teljesen elterelődik a gondolatom és így kizárhatom a külső dolgokat.... ezért is van az, hogy a főnökömnek mondtam, beosztáskor nyugodtan berakhat az ünnepekre is.... majd max. leugrok két ünnep között apumékhoz, meg amúgy is december elején megyek a barátommal hozzájuk disznótorra is :)
Nehéz továbblépni..... anyummal mindent megtudtam beszélni.... apumat is imádom.... sőőőőt azt lehet mondani, hogy vele jövök ki a legjobban a családban.... a család széthúzódott, nem olyan már, mint régen..... minden megváltozott.... de remélem, hogy ez valamelyest javulni fog....
Lehet meséltem már, vagy ha nem, akkor el kell mesélnem; az elmúlt 1 évben egyszer éreztem magam felhőtlenül a legboldogabbnak: akkor, amikor múlthéten a tengerparton futkároztam és a lábamat érték a hullámok :) Egy pillanatra ismét gyereknek éreztem magamat és valahogy az összes gond olyan szinten elszállt, hogy igazán magam lehettem :) Isteni érzés volt :) :)
Remélem, hogy ez még sokszor megismétlődik az életemben....
Visszatérve a barátomhoz..... benne is zajlanak a dolgok, úgy gondolom, szeret ő engem és próbálja kimutatni a maga módján az érzéseit.... Nekem pedig türelmesnek kell lennem, hagyni, hogy minden szépen alakuljon a kapcsolatunkban :)
Remélem, hogy nem volt illúzióromboló eme bejegyzésem.... próbáltam egy kis gondolatmenetet végigvinni..... bizony, párszor előfordul az, hogy a fától nem látjuk az erdőt.... de meg kell próbálni, csak optimistán! :)
Legyetek jók, vigyázzatok magatokra!
Majd jelentkezem!
Üdv: Steve :)
Olly Murs & Demi Lovato - Up :)
GrooveHouse - Tűz és víz :)
